Mi a különbség a betegszabadság és a táppénz között?

Miért kapunk pénzt, ha betegek vagyunk?

A fizetésünket azért kapjuk, mert elvégeztük a munkánkat. Teljesítményünk hasznot jelent a munkáltatónk, a gazdaság, a társadalom számára, ezért pedig fizetség jár. A  legtöbb esetben ehhez jelen is kell lennünk munkahelyünkön, egészségi állapotunknak pedig alkalmasnak kell lennie arra, hogy az adott munkakörben megfelelően tudjunk tevékenykedni. 

Ám az egészségi állapotunkban sajnos bekövetkezhet kedvezőtlen változás, ezért védelmet kell biztosítani ilyen esetekre is: akkor sem hagy magára bennünket az állam vagy a munkahelyünk, ha egy betegség miatt ideiglenesen képtelenek vagyunk ellátni a feladatainkat. 

Persze ennek a védelemnek a megteremtéséhez mi magunk is hozzájárulunk a havonta fizetett egészségbiztosítási járulékkal (ez 2020-tól az összevont egységes társadalombiztosítási járulék része). A közös kockázatvállalás elve alapján minden munkavállaló fizeti ezt a járulékot, amely egy „nagy kalapba” kerül. Ezt az összegyűlt pénzt osztják aztán szét különböző célokra, így például a táppénzre is. 

Egyrészt tehát emberi jogunk, állampolgárként megillet bennünket, hogy védelemben részesüljünk, ha egy adott időszakban nem tudjuk elvégezni a munkánkat. Másrészt erre a jogra úgymond „rá is szolgálunk” azzal, hogy részt veszünk a közös kockázatvállalásban, és azokban a hónapokban is fizetjük az egészsébiztosítási járulékot, amikor épp semmilyen ellátást nem veszünk igénybe. 

Harmadrészt pedig egy betegség esetén a bevétel kiesése veszélyeztetné anyagi biztonságunkat, esetleg tovább rontaná egészségi állapotunkat is, így pedig a jövőben sem tudnánk hozzájárulni a gazdaság és a társadalom jólétéhez. 

Mindezt figyelembe véve A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény rendelkezik arról, hogy baj esetén megkaphassuk kieső jövedelmünk részleges pótlását. Ezt kétféle pénzbeli ellátás, a betegszabadság és a táppénz biztosítja. 

A következőkben kifejtjük a kettő közötti különbséget, megnézzük, hogy melyiket ki veheti igénybe, milyen feltételekkel, és mekkora összegeket jelentenek. Végül pedig kitérünk arra is, hogy a kieső jövedelmet hogyan pótolhatjuk.

Tudnivalók a betegszabadságról

Mielőtt taglalnánk a részletes tudnivalókat, elöljáróban a következőket érdemes tudnunk a két ellátás viszonyáról, főbb eltéréseiről: 

• munkavállalóként évente 15 nap betegszabadságot vehetünk igénybe – ha ezt a keretet kimerítettük, táppénzre leszünk jogosultak;
• a betegszabadságot a munkáltató fizeti, míg a táppénzt az államtól kapjuk;
• a betegszabadság kizárólag saját betegség okán kérhető.

Ez utóbbiból következik, hogy létezik a keresőképtelenségnek olyan formája is, amikor nem mi magunk vagyunk betegek, mégis megillet bennünket a kieső jövedelem részleges pótlása (táppénz formájában). 

Nézzük meg tehát, hogy a törvény szerint ki számít keresőképtelennek:

• aki betegsége miatt nem tudja ellátni a munkáját;
• aki kórházban van betegség diagnosztizálása vagy gyógykezelés miatt;
• akit közegészségügyi okból eltiltanak a foglalkozásától és nem kap más beosztást; 
• akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek; 
• aki járványügyi vagy állategészségügyi zárlat miatt nem tud dolgozni és átmenetileg sem foglalkoztatható más munkahelyen. 

Kismamaként, anyaként, szülőként pedig keresőképtelennek minősül:

• az anya a várandósság, szülés miatti okból, ha csecsemőgondozási díjra nem jogosult;
• az az anya, aki szoptatja kórházban lévő, 1 évesnél fiatalabb gyermekét;
• az a szülő, aki 12 évesnél fiatalabb gyermekét ápolja vagy mellette van a kórházban (és a gyermeket egyébként saját háztartásban neveli);
• valamint méltányosságból adható táppénz annak a szülőnek is, aki 12–18 éves korú gyermekét otthon ápolja vagy mellette van a kórházban. 

Ki kaphat betegszabadságot? 

Mindazok igénybe vehetik a betegszabadságot, akikre a Munka Törvénykönyve vonatkozik, tehát valamilyen formában alkalmazottként dolgoznak: 

• akiknek alkalmazotti munkaviszonyuk van (így a munkaviszonnyal rendelkező ekho- vagy kata-adózók is igénybe vehetik munkáltatójuktól); 
• a kormánytisztviselők; 
• az állami szolgálati jogviszonyban dolgozók;
• a közszolgálati jogviszonyban dolgozók;
• a közalkalmazottak; 
• és a tanulószerződéses tanulók is igényelhetnek betegszabadságot, de 15 nap helyett csak 10 napot. 

Nem vehetnek igénybe betegszabadságot: 

• az egyéni vállalkozók, hiszen a betegszabadságot a munkáltató fizeti, az egyéni vállalkozó munkáltatója pedig saját maga;
• ugyanebből az okból a társas vállalkozás tagjai (kivéve, ha  munkaviszonyban végzik tevékenységüket); 
• a megbízási jogviszonyban álló személyek, mivel a megbízójuk nem állandó munkáltatójuk;
• és a valamilyen juttatásban  (csed, gyed, gyes, munkanélküli járadék stb.) részesülők, hiszen a betegszabadság célja a kieső jövedelem pótlása, erről pedig ebben a kontextusban nem beszélhetünk. 

A keresőképtelenség időszakának első 15 napján is táppénzt kapnak a betegszabadság helyett: 

• az üzemi balesetet szenvedett munkavállalók;
• akik foglalkozási betegség miatt lettek keresőképtelenek;
• a gyermeküket ápoló szülők;
• akik karanténba kerülnek;
• azok a kismamák, akik a szülés miatt kerültek keresőképtelen állományba; 
• illetve akik veszélyeztetett terhesség miatt nem tudják ellátni a munkájukat. 

Hogyan kell számolni a betegszabadság 15 napját?

Egy naptári évben tehát 15 nap betegszabadságot vehetünk igénybe. A keresőképtelenség ideje azonban lehet hosszabb, mint 15 nap, ekkor a 16. naptól már nem betegszabadságra, hanem táppénzre vagyunk jogosultak. 

Lehet azonban 15 napnál rövidebb is  – így ha például 3 napra kértünk betegszabadságot, akkor marad még 12 napunk, amelyet az adott naptári évben, ha újra megbetegszünk, igénybe vehetünk. 

Amennyiben év közben állunk munkába, akkor a 15 napot arányosítani kell – vagyis ha havi bontásban nézzük, akkor havonta 0,8 nap kérhető betegszabadságra, így ha például májusban állunk munkába, akkor 11 nap betegszabadságot kérhetünk az adott naptári évre. Ha a munkaviszonyunk a következő évben is fennáll, akkor természetesen már a teljes évre vonatkozó 15 nap betegszabadság illet meg bennünket. 

A betegszabadság mértéke: mekkora összeget kapunk és mikor?

A betegszabadság alatt a juttatást a munkáltató fizeti, és a távolléti díjból számítják (a távolléti díj az, amit szabadság esetén kapni szoktunk). A betegszabadság összege a távolléti díj 70%-a, amely bérnek számít, vagyis adó- és járulékköteles. 

A betegszabadság maximuma tehát nincs meghatározva, hiszen az mindenkinek a távolléti díjához igazodik. 

Érdemes tudni azonban, hogy a munkáltató eltérhet a 70%-os mértéktől, de csakis pozitív irányban: akár a bér 100%-át is fizetheti a betegszabadság idejére. 
Az összeget ugyanúgy kapjuk meg, mint a szabadságunk idejére járó juttatást, vagyis a következő havi fizetésünk egy része a betegszabadságra járó távolléti díj 70%-a lesz. 

Hogyan igényelhetjük a betegszabadságot? 

A betegszabadság igénylése a szabadságéhoz hasonló, vagyis a munkáltatónktól kell kérni  – ám kell hozzá a háziorvos, kezelőorvos igazolása, illetve kórházi tartózkodás esetén a kórház igazolása. 

Ezeket a dokumentumokat kell eljuttatnunk a munkáltató számára, illetve leadni annál a munkatársnál, aki a munkahelyünk gazdasági-személyi ügyeivel foglalkozik. Munkahelytől függ, hogy erre milyen határidő áll rendelkezésünkre  – ezt sokszor a munkaszerződésben is rögzítik. 

A keresőképtelenség visszamenőleg is igazolható: ha vizsgálatra csak a betegség kezdete után jutunk el, akkor kérhetjük, hogy az orvos igazolja a vizsgálatot megelőző 5 napot is. Nagyon indokolt esetben az orvosszakértő 6 hónapra visszamenőleg is megállapíthatja a keresőképtelenséget.

Mit kell tudni a táppénzről?

Ha kimerítettük a betegszabadság 15 napos keretét, akkor táppénzt vehetünk igénybe. A táppénzre a már említett közös kockázatvállalás következtében nyílik lehetőségünk, így feltételei szorosan kötődnek az egészségbiztosítási járulékhoz.

Mikor jár táppénz 2022-ben?

A táppénzre való jogosultsághoz három feltételnek kell teljesülnie:

1. legyen érvényes társadalombiztosítási jogviszonyunk (érvényes legyen a TAJ-kártyánk);
2. kötelezettek legyünk egészségbiztosítási járulék fizetésére;
3. és természetesen szükséges az is, hogy orvosi igazolás állapítsa meg keresőképtelenségünket. 

A fentiek értelmében – a betegszabadsággal ellentétben – táppénzt már kaphatnak az alkalmazottakon kívül az egyéni vállalkozók, a nem munkaviszonyban tevékenykedő  társas vállalkozás tagjai és a megbízási jogviszonyban álló személyek is, hiszen a táppénz már nem attól függ, hogy ki a munkáltató, mivel ezt az ellátást az államtól kapjuk. 

Más a helyzet azok esetében, akik ekho-s adózás alá esnek. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) kedvező adózási formáját a művészet, média és sport területével kapcsolatos munkakörökben tevékenykedők választhatják. 

Lényege, hogy nem a teljes jövedelemre vonatkozik ez a fajta adózás, hanem lennie kell mellette olyan bevételnek is, amely az általános szabályok szerint adózik. 

Jellemzően tehát a minimálbérnek megfelelő összeg „rendesen” adózik, míg a minimálbér feletti rész kedvezményesen (ekhósan), hiszen minél nagyobb részre vesszük igénybe a kedvező adózást, annál jobban járunk. 

Kivéve táppénz esetén: hiszen így táppénz csak a minimálbér után jár, az ekhósan adózott jövedelemrészt nem veszik figyelembe a táppénz összegének megállapításánál – így igencsak csekély juttatást vehetünk igénybe. 

Mennyi időre kaphatunk táppénzt?

Saját betegség okán legfeljebb 1 évre kérhetünk táppénzt, ám míg betegszabadság csak munkanapokra illet meg bennünket, a táppénz minden naptári napra jár, így szabadnapra, pihenőnapra és munkaszüneti napra is. 

Azonban ebből az 1 éves időtartamból le kell vonni azt az időt, amelyet a keresőképtelenséget megelőző 1 éven belül táppénzen töltöttünk (ezt hívják táppénzelőzménynek). 

Ha 1 egész évet táppénzen kellene töltenünk, akkor a már említett három feltételen (biztosítási jogviszony, egészségbiztosítási járulék fizetése és orvosi igazolás) kívül az alábbiaknak kellene teljesülnie: 

• A munkaviszony fennálljon (táppénz alatt is felmondhat a munkáltató).
• Legyen legalább 1 év a folyamatos biztosításban eltöltött idő – a folyamatos azt jelenti, hogy nincs 30 napnál hosszabb szünet például két munkahely között. Így ha csak 8 hónapos a biztosítási jogviszonyunk, akkor csak 8 hónapnyi táppénzes ellátásban részesülhetünk. 

• Ne legyen táppénzelőzményünk, vagyis teljesüljön az a kitétel, hogy a megelőző évben nem voltunk táppénzen (hiszen ha például az elmúlt évben 30 napig táppénzes ellátást kaptunk, akkor idén már csak 11 hónap táppénzre vagyunk jogosultak). 

• A munkaviszony fennálljon (táppénz alatt is felmondhat a munkáltató).
• Legyen legalább 1 év a folyamatos biztosításban eltöltött idő – a folyamatos azt jelenti, hogy nincs 30 napnál hosszabb szünet például két munkahely között. Így ha csak 8 hónapos a biztosítási jogviszonyunk, akkor csak 8 hónapnyi táppénzes ellátásban részesülhetünk. 

• Ne legyen táppénzelőzményünk, vagyis teljesüljön az a kitétel, hogy a megelőző évben nem voltunk táppénzen (hiszen ha például az elmúlt évben 30 napig táppénzes ellátást kaptunk, akkor idén már csak 11 hónap táppénzre vagyunk jogosultak). 

Mitől függ a táppénz összege?

A táppénz a jövedelmünknek egy adott százaléka. Arra a jövedelemre vonatkozik, amely után a társadalombiztosítási (egészségbiztosítási) járulékot fizetjük. Ennek a jövedelemnek veszik a naptári napi átlagát, és alapesetben ennek az átlagnak az 50%-a vagy a 60%-a a táppénz napi összege. 

60%-ot kapunk akkor, ha 2 évnél hosszabb a folyamatos biztosításban eltöltött idő, és nem kórházi ápolásról van szó. 2 évnél rövidebb biztosításban eltöltött idő és kórházi ápolás esetén pedig 50%-os táppénzre vagyunk jogosultak.

Felső határ is van: a táppénz maximuma a mindenkori minimálbér kétszeresének harmincad része lehet a napi összeg, ez 2022-ben nettó 8.867 Ft-ot jelent. 

A főállású kata-adózók táppénzének alapja 102.000 Ft, az emelt összegű kata-adózóknál pedig 170.000 forint. (Mellékállású katások esetében a táppénz számításának alapja a munkaviszonyukból származó jövedelem).   
A keresőképtelenség okától függően azonban ettől a százaléktól eltérő mértékű táppénzt is igénybe vehetünk. Ezeket az okokat a táppénz-kódokkal jelölik, és az egyes táppénz-kategóriák határozzák meg, hogy hány százalék lesz a táppénz mértéke:

A fent említett 50 vagy 60% jár:

• egy általános jellegű betegség esetén (8-as kód); 
• betegszabadság nélkül, az első naptól karantén esetén (7-es kód);
• gyermekünk ápolásakor (5-ös kód); 
• szüléskor (6-os kód); 
• veszélyeztetett terhesség esetén (9-es kód).

100%-os táppénz jár a keresőképtelenség első napjától az alábbi kódok esetén:

• üzemi baleset esetén (1-es kód);
• foglalkoztatási megbetegedés esetén (2-es kód);
• munkavégzés közbeni balesetnél (4-es kód). 

90%-os táppénz jár

• (a betegszabadság igénybevételét követően) munkavégzéssel kapcsolatos közúti balesetnél (3-as kód).

Hogyan kell igényelni a táppénzt?

Munkaviszony esetén a táppénz iránti kérelmet a mellékelt iratokkal együtt kell benyújtani a munkáltatóhoz, aki 5 napon belül továbbítja a kormányhivatalnak. 

Milyen iratok szükségesek?

• Ha a foglalkoztató nem társadalombiztosítási kifizetőhely (csak 100 főnél több alkalmazott esetén köteles a munkáltató társadalombiztosítási kifizetőhelyet létrehozni vagy megállapodást kötni ilyennel), akkor kérni kell egy úgynevezett  Foglalkoztatói igazolást. 
• Ehhez kell csatolni az orvosi igazolást. 
• Ha a megelőző két évben más munkahelyünk volt, akkor a TB-kiskönyvünket is mellékelni kell. 

Az egyéni vállalkozók, mezőgazdasági őstermelők és önfoglalkoztatók elektronikus úton nyújthatják be a kérelmüket.

Mennyi idő múlva kapjuk meg a táppénzt?

A kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül utalják a táppénz összegét, azonban ha a beadott dokumentumok hiányosak, az ügyintézés 60 napot is igénybe vehet. 

Ha a keresőképtelenség hosszabb, mint 8 nap, akkor 8 naponta kapjuk meg a táppénzt.

Táppénz gyermekek után (gyáp)

A gyermekápolási táppénz (gyáp) a gyermek életkorához igazodik, és gyermekenként jár:

• 1–3 év közötti gyermeknél évente 84 naptári napra,
• 3–6 éves gyermek esetében évi 42, egyedülálló szülőnek 84 naptári napra,
• 6–12 éves korig évi 14, egyedülálló szülőnek pedig 28 naptári napra igényelhető.

A táppénzelőzményt minden esetben figyelembe kell venni, vagyis ha a gyermek legutóbbi születésnapját követő időszakban már vettünk igénybe gyermekápolási táppénzt, akkor azoknak a napoknak a számát le kell vonni az adott keretből.

Ha a gyerekek egyszerre betegek, akkor mi választhatjuk meg, hogy melyik életkorú gyermek után járó napokat kérjük, de az ellátást csak egy gyermekre vehetjük igénybe. 

A gyermekápolási táppénzt igénybe veheti: 

• a vér szerinti szülő (mindkét szülő külön-külön megkapja a gyermek után járó napokat);
• az örökbefogadó szülő (már az örökbefogadási eljárás elindulása esetén is, ha saját háztartásában neveli a gyermeket);
• a gyám; 
• a vér szerinti vagy örökbefogadó szülővel együtt élő házastárs; 
• a nevelőszülő;
• a helyettes szülő.

A gyermekápolási táppénz összegét a táppénznek megfelelő módon számítják ki.

Betegszabadság és táppénz a gyakorlatban

Nézzük meg egy konkrét eset kapcsán, hogy hogyan alakul a jövedelmünk, ha betegszabadságot, majd táppénzt veszünk igénybe. 

Kata 4 éve dolgozik ügyintézőként a munkahelyén, jövedelme, bruttó 390.978 forint (ami nettó 260.000. 

Márciusban influenzás lett, amelynek szövődményeként szívizomgyulladás alakult ki nála, mind a 15 nap betegszabadságát igénybe kellett vennie. 

Jövedelme így a következőképpen alakult: 

• A 15 napra megkapta a távolléti díja 70%-át: a napi távolléti díj kiszámításánál 174 órával osztjuk az alapbért, majd megszorozzuk a munkaidővel: Kata esetében ez bruttó 390.978 Ft / 174 x 8 órányi munkaidővel = 17.976 Ft. Ennek 70%-a: 12.583 Ft, amely 15 napra 188.748 forintot jelent. 
• A március 1-jétől 9-éig még dolgozott, erre a ledolgozott 7 munkanapra a teljes alapbér, vagyis a távolléti díj 100%-a járt, azaz napi bruttó 17.976 Ft, összesen 125.832 Ft. 
• A kettő összege bruttó 314.580 Ft, vagyis Kata 209.196 Ft-ot kap kézhez a 260.000 Ft helyett. 

Az orvosi vizsgálatok során azonban kiderült, hogy Kata szívénél komolyabb problémák is  fennállnak, és műtétre lesz szüksége. 

Az áprilist így már végig táppénzen, ráadásul kórházban töltötte. A kórházi tartózkodásra csak 50% táppénz jár, vagyis a bruttó 390.978 forint 50%-a, azaz 195 489 forint. 

Ebből még levonják a 15%-os SZJA-t, vagyis 166 165 forintot kap kézhez, amely 93.835 Ft kiesést jelent a bevételéből. 

Kata a májusi hónapot pedig lábadozással tölti, erre már 60%-os táppénz jár: 199.399 forint lesz a bevétele, amely 60.601 bevételkiesést jelent számára. 

A betegség és a lábadozás két és fél hónapos időszaka tehát több mint 200.000 Ft mínuszt jelent a számára. 

A kiesett jövedelem pótolható!

A fenti példából is láthatjuk tehát, hogy a betegszabadság és a táppénz megteremti számunkra azt a védelmet, hogy akkor is fedezni tudjuk létszükségleteinket, ha éppen nem tudjuk ellátni a munkánkat. 

Azonban ez igencsak törékeny védelem: bevételünk mindenképp csökken, ami hosszú távon bizony olyan terhet róhat a családi kasszára, amely akár komolyan is veszélyeztetheti családunk anyagi biztonságát. 

Erre jelenthetnek megoldást az összegtérítéses egészségbiztosítások: konstrukciótól függően mintegy bánatpénz gyanánt egyszeri nagyobb összeget biztosít műtét, kritikus betegség esetén, és kaphatunk naponkénti térítést is a kórházban tartózkodásra, vagy épp a táppénz kiegészítésére. 

A táppénzt kiegészítő biztosítás lényege, hogy amennyiben tartósan táppénzre kényszerülnénk, akkor az állam által fizetett összeg mellé a biztosítótól is kapunk juttatást. 

Tartósnak akkor számít a táppénzes időszak, ha a táppénzen töltött napok száma meghaladja a 20–30 naptári napot (ez biztosítótól függ), ám ilyenkor visszamenőleg az első naptól kifizetik . 

Ha tehát a biztosításunkban 5.000 Ft-os térítési összeg szerepel a táppénzkiegészítésre, ami a 20. naptól jár, és mi 21 napig voltunk betegek, akkor a biztosító 21 x 5.000 Ft-ot, azaz 105.000 Ft-ot fizet ki utólag számunkra. Ha viszont csak 19 vagy épp 20 napig voltunk táppénzen, akkor nem vagyunk jogosultak a biztosító által fizetett napi díjra. 

Napi térítésről van tehát szó, vagyis minden egyes táppénzen töltött napra jár az az összeg, amelyet a szerződésünkben meghatározunk. (Természetesen ez minél magasabb, annál magasabb a biztosításunk díja is). 

A pénzünkhöz mindig utólag jutunk hozzá, hiszen csak a végén tudjuk megmondani, hogy hány napot töltöttünk táppénzen, valamint a lezárt táppénzes papírt is be kell mutatnunk a biztosítónak. 

Így azonban ki tudjuk kerülni, hogy betegség esetén csökkenjen a bevételünk a táppénz miatt, sőt: anyagi segítséget is kapunk, legyen szó akár a táppénz kiegészítésére, a kórházi napi térítésre, vagy épp a műtétre, egyes súlyos betegségek diagnózisára kötött biztosításokról.