Állami vagy magánorvosi ellátás?

Az állami egészségügyi rendszer

Alapvető orvosi ellátás mindenkinek jár. Bármilyen módon is épül fel egy ország egészségügyi ellátórendszere, ha valaki megbetegszik vagy életveszélyes állapotba kerül, például egy baleset vagy egy súlyos szívroham miatt, azt ellátják az orvosok. Magyarországon, sok európai országhoz hasonlóan kötelező társadalombiztosítási rendszer működik.

Ez azt jelenti, hogy az állami egészségügyi rendszer a társadalombiztosítási járulék vagy díj havi befizetésével és az államháztartás egészségügyre fordított költségvetésével együtt biztosítja a szóban forgó alapvető egészségügyi ellátást is.

Az állam minden Magyarországon született magyar állampolgárságú gyermek számára alanyi jogon biztosítja az orvosi ellátást 18 éves koráig, illetve amíg nappali tagozatos hallgatói jogviszonya van. Ezt követően azonban mindenkinek – bár különböző mértékben – hozzá kell járulnia (többek között) az egészségügyi ellátás finanszírozásához, mégpedig úgy, hogy a jövedelméből egy előre meghatározott összeget az államnak „átad”. 

Ez azt jelenti, hogy vagy alanyi jogon, vagy a jövedelemből történő befizetés okán biztosítottak leszünk, ezáltal nemcsak bizonyos pénzügyi juttatásokra (pl. táppénz), hanem az univerzális egészségügyi ellátásra is jogosultak leszünk. 

Azért, hogy az állam, illetve az egészségügyben dolgozók is ellenőrizni tudják ezt a jogosultságot, ami alapján kiderül, hogy igénybe vehetjük-e az állami egészségügy szolgáltatásait, minden újszülött számára létrehoznak egy kilenc számjegyű TAJ számot, amit megküldenek a születés utáni hetekben egy TAJ kártyán.

Amikor orvoshoz megyünk, a TAJ szám érvényessége biztosítja számunkra az állami orvosi ellátást. Tehát felírathatunk gyógyszert a háziorvosnál, elmehetünk labor- vagy szűrővizsgálatokra, megműthetik a síelés közben megsérült térdünket, sürgősségi azonnali ellátást kapunk bármilyen nagy sérülést is szenvedtünk, és szakorvosi – nőgyógyászati, urológiai, fogászati, fül-orr-gégészeti stb. – vizsgálatokra is elmehetünk, (elméletileg) anélkül, hogy ezért mélyen a zsebünkbe kellene nyúlnunk.

Miből fizetik ezeket az ellátásokat?

A legtöbb ember számára tehát ez az egészségügyi ellátási rendszer relatíve alacsony ráfordítással érhető el. Az államkasszába befolyt társadalombiztosítási járulékból ugyanakkor nemcsak az egészségügyet finanszírozza az állam, hanem az olyan alapvető ellátásokat is, mint a nyugdíj, a munkanélküli juttatás, vagy a gyermek születése után járó jövedelempótlék. Az állampolgárok tb-befizetéseiből relatíve nagy összeget költ az állam az egészségügy működésére, azonban még ez sem lenne elég az egész rendszer működtetéséhez…

Az államháztartás egészségügyre fordított költségei

Ahhoz, hogy az állami egészségügy működni tudjon, nem elegendő pusztán a befizetett társadalombiztosítási járulék erre költött része. 2019-ben például az Egészségbiztosítási Alapba összesen 632,4 milliárd forint érkezett (amelybe a munkaadók és a munkavállalók szociális hozzájárulása és az egészségügyi szolgáltatási járulék is beletartozik). Ezt egészítette ki az állam további 1160,4 milliárd forinttal, ami az egyéb belföldi forrásból származó bevételekkel együtt (10,4 milliárd forint) összesen 1803,2 milliárd forint egészségügyre fordítható összeget jelent. 

Ehhez persze hozzájönnek még a különböző magánegészségügyi szolgáltatások befizetéseinek adói, melynek költségeiről a következő fejezetben olvashatunk részletesen is, előtte azonban érdemes megvizsgálni, hogy a teljes egészségügyi költségvetés – ami 2019-ban például 3017,8 milliárd forint volt – milyen szolgáltatásokat, illetve költségtételeket fedez.

• Gyógyító és rehabilitációs fekvőbeteg- és egynapos ellátás. Ide tartoznak például az egynapos sebészeti beavatkozások, a gyógytorna, a fizikoterápiás ellátások és a különböző szakorvosi vizsgálatok, kezelések is.
• Hosszú ápolási idejű ellátás, vagyis a műtétek, hosszabb kórházi tartózkodást igénylő betegségek, balesetek kezelése.
• Gyógyászati segédeszközök, illetve gyógyszertámogatások. A receptre felírt gyógyszerek vagy például az évente egyszer igényelhető ortopéd gyógycipők (rész)támogatását is ebből finanszírozza az állam.
• Kiegészítő szolgáltatások, mint például labor, diagnosztikai és nagy képalkotó eszközökkel történő vizsgálatok, illetve a mentő és a betegszállítás.
• Egészségügyi intézmények fenntartása, fejlesztése, orvosi eszközök, műszerek javítása, karbantartása, beszerzése. Az állam a teljes egészségügyi bevételből tartja fenn a kórházak és az állami ellátórendszer technikai hátterét. Ebbe beletartozik a képalkotó (és minden más szükséges diagnosztikai) eszközök beszerzése, a kórházi épületek fenntartása, karbantartása, műtők, eszközök, sterilizálók működtetése stb.
• Egészségügyi ellátószemélyzet bére. Az orvosok, ápolók, dietetikusok, gyógytornászok stb. fizetését is az egészségügyi alapból finanszírozza az állam.
• Járványügyi intézkedések. A Covid-19 járvány sok extra költséget rótt az egészségügyre, így a 2020–2021-es év költségvetésébe bele kellett számítani az olyan kiadásokat is, mint az orvosok egyszeri bérkiegészítése, a vakcinák, illetve az oltakozással járó humán többletköltségek, a lélegeztető gépek és az átszervezésekkel járó pluszköltségek.

Ezek tehát azok a területek, melyek egy részét az egyéni társadalombiztosítási befizetésekből, másikat pedig az államháztartás egészségügyre fordított összegéből finanszírozzák.

Azt ugyanakkor fontos tudni, hogy akár egyénileg, akár munkavállalóként, akár vállalkozóként rendezzük a társadalombiztosítási befizetésünket, vannak bizonyos vizsgálatok, ellátások, amelyeket nem finanszíroz az állam. Ezek jellemzően olyan beavatkozások, melyeket a páciens egészségügyi állapota nem indokol. Vagyis nem az egészség megőrzése vagy helyreállítása a célja. Idetartoznak például a szépészeti műtétek, művi meddővé tétel, foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok, fogszabályozás vagy éppen a jogosítványhoz szükséges orvosi vizsgálat.

Az állami egészségügy hátulütői

Láthattuk, hogy az állami egészségügyi finanszírozás széleskörű szolgáltatásokat jelent. Ebbe nemcsak a gyógykezelés, a szakorvosi ellátás és a rehabilitálás tartozik bele, hanem akár a kórházak fenntartása, az orvosok bére vagy az eszközök beszerzése is. 

Bár első ránézésre tetemes összegnek tűnik az a több ezer milliárd forint, amit az állam az egészségügyre költ, mégis vélhetően mindannyian megtapasztalhattuk már, hogy mindez mégis mintha kevés lenne.

Panaszok esetén általában a háziorvoshoz vezet az első utunk, aki vagy gyógyszereket ad, összetettebb panasz esetén viszont beutalót ír valamelyik szakorvoshoz. Az igazi kálvária a legtöbb esetben ilyenkor kezdődik, ugyanis sokszor már a telefonos időpontfoglalás is napokba telik. Ha ezen az akadályon túljutottunk, akkor sem lélegezhetünk fel, hiszen a vizsgálati időpont sok esetben hónapokkal későbbre szól, ami az esetleges fizikai fájdalom mellett lelkileg is megterhelő a betegek számára, arról nem is beszélve, hogy ez az időszak a betegség lefolyását is kedvezőtlenül befolyásolhatja, hiszen ennyi idő alatt sokat romolhat a páciens állapota.

Éppen ezért sokan protekcióval igyekeznek előrébb kerülni a várólistán, a vizsgálat után pedig régebben hálapénzzel is próbálták biztosítani a további kezelések, beavatkozások gyorsabb beütemezését. A hálapénz rendszerét ugyanakkor 2021. január 1-étől betiltották, sőt, ma már büntetik is, így ezzel a – vélt vagy valós – ösztönzővel már semmiképpen nem élhetünk.

A hosszú várólisták után, ha kórházi kezelésre szorulunk, akkor sok esetben áldatlan állapotok fogadnak minket: zsúfolt, meleg kórtermek, beázások, hulló vakolat. Emellett pedig a legtöbben már azzal is szembesülhettünk, hogy jellemzően még a kórházi kezelés napjai alatt is a saját otthoni gyógyszerkészletünkből kell biztosítani azokat, amiket rendszeresen be kell vennünk.

Ha pedig az ebédet szeretnénk megenni, a kenyeret megkenni reggel és este, a teát meginni, akkor bizony magunknak kell gondoskodni az evőeszközökről, poharakról is. Sokszor pedig a kevés ápoló és szakorvos miatt kevés idő jut egy betegre, így az ápoló személyzet komolyan rá van szorulva a hozzátartozók segítségére például a magatehetetlen vagy egyedül nehezen mozgó betegek etetése, fürdetése kapcsán.

Az ezekből az állapotokból fakadó ellenérzés, bizonytalanság, társulva az egészségromlás miatti félelemmel, gyakran feszültté teszik a pácienseket, akik frusztrációjukat nem ritkán az orvosokra, ápolókra vetítik, őket teszik felelőssé az ellátás minőségéért. 

Azt ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy ők is ebből az egészségügyi keretből kapják a nem is túl magas fizetésüket. A megbecsültség hiánya sok egészségügyi dolgozót arra ösztönöz, hogy inkább kilépjenek az állami rendszerből, és a magánellátásba vagy külföldre menjenek, ami még tovább mélyíti a magyar ellátás problémáját.

Egyre kevesebb szakorvos és egészségügyi dolgozó van jelen az állami egészségügyben, így nem is csoda, hogy lassú az ellátórendszer és sokszor elcsigázott, kimerült a személyzet.

Jól látható tehát, hogy bár az egészségügyi ellátás mindenkinek jár, és az állami rendszer sok milliárd forintot áldoz erre, mégis sokan vannak, akik inkább a végsőkig kivárnak, csak hogy ne kelljen orvoshoz menni vagy kórházban feküdni. Bár ismerve a rendszer hiányosságait, érthető, hogy a legtöbben igyekeznek ezt elkerülni, a struccpolitika helyett ugyanakkor az egészségünk megőrzése érdekében érdemes más megoldást keresni. Erre nyújthat jó alternatívát a magánegészségügyi szolgáltatások egyre szélesedő köre.

A magánorvosi ellátás

Magánorvosi ellátásnak azt nevezzük, melynek a finanszírozásában nem, vagy csak kis mértékben vesz részt az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár). A finanszírozás nagy része ugyanis az ellátást biztosító magánkórházak, -rendelők, -gyógyszertárak üzemeltetését biztosító magánvállalkozások és az ellátást igénybe vevő páciensek által történik. Ez tehát azt is jelenti, hogy ezért a szolgáltatásért minden esetben fizetnie kell annak, aki igénybe veszi, a befizetett TB-ért cserébe ugyanis magánorvoshoz nem mehetünk el.

Egy-egy vizsgálat, beavatkozás összegét minden esetben az egyes szolgáltatók vagy a praxisban dolgozó orvos határozza meg. Így előfordulhat, hogy találunk a piacon olyan magánorvost, aki 17.000 Ft-ért végez el egy általános bőrgyógyászati vizsgálatot, ugyanakkor akár 25.000 forintot is fizethetünk ugyanezért a vizsgálatért.

Egy másik, szintén gyakran keresett terület a nőgyógyászat. Ebben az esetben a szűrővizsgálatokra a nők jelentős része – ha teheti – inkább a magánszektorba megy el. Ilyen vizsgálatot jellemzően 15.000 és 30.000 forint között végeznek a magánorvosok.

Mindezek mellett a betegek fogorvosi panaszokkal keresik meg leggyakrabban a magánrendelőket az állami körzeti – vagy ahogyan régebben hívták, sztk-s (Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ) – fogorvos helyett. Értelemszerűen egy fogorvosnál nagyon széleskörű a beavatkozások palettája, de jellemzően egy fogtömést 15.000 és 30.000 forint között végeznek el, ugyanakkor egy implantátum beültetéséért 230.000 vagy akár 300.000 forintot is elkérhetnek.

A szórás igen nagy az árak tekintetében, ezért még aki megteheti, hogy ezeket a szolgáltatásokat igénybe vegye, annak sem mindegy, hogy mindezért mennyit kell fizetnie, az árlistákat minden tünet vagy szűrővizsgálat esetén egyesével végigböngészni viszont meglehetősen idegőrlő és időigényes. Éppen ezért a piacon egyre több olyan internetes felületet hoztak létre, ahol különböző orvosok közül választhatjuk ki a számunkra legszimpatikusabbat. Ezeken a helyeken tehát nem magánorvosi szolgáltatót, hanem orvost választhatunk. Sőt, van olyan oldal is, ahol az orvosválasztás előtt a tünetek megadásával azt is ellenőrizhetjük, hogy melyik szakorvoshoz kérjünk időpontot, hogy a lehető leggyorsabban megkapjuk a megfelelő ellátást.

Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy ha az állami egészségügy hosszú várólistája helyett a magánorvosi ellátórendszeren keresztül szeretnénk ellátást kapni, akkor ahhoz elsőként meg kell bizonyosodnunk róla, hogy mely szakorvoshoz forduljunk panaszainkkal. Erről vagy már az állami ellátásban tájékoztattak bennünket az első vizsgálatok során – például a háziorvos –, vagy a már említett online tünetellenőrző segítségével győződhetünk meg arról, hogy milyen szakorvost érdemes felkeresnünk.

Ezt követően szintén két lehetőségünk van. Az egyik, hogy kiválasztunk egyet a hazai piacon megtalálható számos – bár jellemzően Budapest-központú – magánorvosi ellátóból, ahol az ügyfélszolgálaton a panaszaink alapján a legkorábbi megfelelő időpontra beosztanak egy szakorvoshoz. Ebben az esetben tehát nem mindig van lehetőségünk orvost is választani. A másik lehetőség, hogy a már említett „orvosfoglaló” webfelületeken kiválasztjuk a nekünk szimpatikus szakorvost.

Visszatérve a magánorvosi ellátás igénybevételének folyamatához: a számunkra szimpatikus orvos vagy magánrendelő kiválasztása után nincs más dolgunk, mint a megbeszélt időpontban megjelenni a vizsgálaton, végül pedig kifizetni az összeget. Ezt jellemzően zsebből, a nettó bérünkből kigazdálkodva rendezzük a felmérés alapján.

Ugyanakkor nagyobb sebészeti beavatkozások esetén az is előfordulhat, hogy valaki inkább hitelből rendez egy komolyabb felmerülő beavatkozást a magán ellátórendszerben, ha az állami egészségügyben csak több hónapos várólistával juthatna ellátáshoz.

Milyen előnyei vannak?

A magánorvosi rendszer egyik nagy előnye, hogy gyorsabban színvonalas ellátáshoz juthatunk, mint az állami egészségügyben. Ez sokunknak adhat biztonságot saját magunk vagy szeretteink egészségét illetően. Itt érdemes megemlíteni, hogy a kedves, figyelmes személyzet, akivel a magánszolgáltatóknál találkozunk, tovább növeli a komfortérzetünket – és ehhez nemcsak az orvosok, hanem az asszisztensek és a recepciósok is sokat hozzátesznek. De ide sorolhatjuk a tiszta, modern, megfelelő hőmérsékletű várókat, valamint a jól felszerelt rendelőket is.

Annak oka, hogy miért tud sokkal magasabb színvonalú szolgáltatást nyújtani a magánszektor, többek között a piaci szerveződésben, illetve a finanszírozásban keresendő, hiszen egy-egy magánorvosi szolgáltató mögött nagyvállalatok állnak, emellett pedig számos nagy multinacionális cég is komoly összegeket fizet azért, hogy munkavállalói egészségét magánorvosi biztosításokkal védje. A magánorvosi biztosítói rendszer előnyeiről és hátrányairól a következő fejezetben írunk részletesebben, a finanszírozás szempontjából ugyanakkor fontos már itt megemlíteni a cégek számottevő befizetéseit.

Aki magánorvosi szolgáltatást vesz igénybe, annak minden egyes vizsgálatot ki kell fizetnie, hiába fizeti a TB-t is. Ez tehát további finanszírozási forrás a magánellátók részére, ami lehetővé teszi számukra a magasabb színvonalú ellátás megteremtését.

Ebből következik az is, hogy a magánegészségügyi rendszerben még úgy is kevésbé leterheltek az orvosok, hogy az elmúlt évtizedekben rohamosan megnőtt a kereslet a szolgáltatásaik iránt. 

Ám mielőtt az állami rendszerben erejükön felül dolgozó szakorvosok feje felett pálcát törnénk, fontos kihangsúlyozni, hogy sok esetben a leterheltségük – sok túlóra a nagymértékű orvos- és szakápolóhiány miatt –, a méltatlan körülmények, a rossz minőségű régi eszközök és az alacsony fizetések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nagyrészt fásultan és kiégéshez közeli állapotban lássák el a feladataikat.

Mik a magánszektor hátrányai?

Az éremnek ugyanakkor mindig két oldala van, nincs ez másként a magánorvosi ellátás esetében sem. Az előnyök mellett ugyanis számolnunk kell a magánellátás hátrányaival is, mielőtt úgy döntenénk, hogy az állami rendszerből „kiiratkozva”, kizárólag a magánegészségügy szolgáltatásait vesszük igénybe a panaszaink vagy szűrések esetén.

Fontos ugyanis, hogy ezt a gyakorlatban nem is tehetjük meg. Hiszen, ha a TB-t nem fizetjük, annak hosszú távon komoly többletköltsége lehet. Ez ugyanakkor csak a technikai része. A másik fontos szempont, hogy a magánorvosi ellátórendszerben sürgősségi esetekben nem látnak el minket. Vagyis éppen amikor a legnagyobb baj esetén, lenne szükség az orvosi segítségre, akkor nem vehetjük igénybe a szolgáltatásaikat.

Ennek pedig az az oka, hogy sem a személyi, sem az infrastrukturális feltételek nem adottak arra, hogy ilyen jellegű ellátást nyújtsanak. A magánorvosi ellátás nem nyújt éjjel-nappali ügyeletet.

Ez tehát az egyik hátránya a magánrendszernek, és ebből az is következik, hogy tulajdonképpen duplán kell fizetni az orvosi ellátásért. Egyszer az állami, kötelező társadalombiztosítást, másodszor pedig az egyes vizsgálatok után az előre meghatározott összegeket. Ezt pedig nem mindenki engedheti meg magának Magyarországon, vagyis nem mindenki számára egyformán elérhető a szolgáltatás.

Az elérhetőség ugyanakkor nem csak az anyagiak miatt jelenthet akadályokat. Nagyobb magánegészségügyi szolgáltatók ugyanis jellemzően a fővárosban, esetleg nagyobb városokban találhatók. Vidéken néhány diagnosztikai ellátót találhatunk ugyan, de olyan magán-egészségközpontot, ahol egynapos sebészeti beavatkozásokat is végeznek, már nem igazán.

Ami segíthet: a magánorvosi egészségbiztosítás

Láthatjuk tehát, hogy a magánorvosi ellátásnak vannak előnyei az állami egészségüggyel szemben, ugyanakkor az érem másik oldalán a hátrányokat is megismerhettük. A gyorsabb ellátás tehát mindenképpen a magánegészségügyi rendszer mellett szól, az ára viszont már nem teszi lehetővé mindenki számára, hogy ezzel az egészségügyi szolgáltatással éljen.

A legtöbb szakrendelésen – fogászat, nőgyógyászat, kardiológia, bőrgyógyászat, endokrinológia stb. – több tízezer forintba kerül egy vizsgálat. Ráadásul, ha egy teljes körű szűrővizsgálat-sorozatot szeretnénk magánegészségügyben elvégeztetni, az saját zsebből akár több száz ezer forintot is jelenthet évente a családi költségvetésben – fejenként. És bár a legtöbben úgy gondoljuk, az egészség minden pénzt megért, egy ekkora kiadást nem feltétlenül engedhet meg magának a legtöbb ember. 

Ezek alapján tehát úgy tűnhet, hogy a magánegészségügy csak a gazdagok kiváltsága lehet, a valóság ugyanakkor nem ez. 

Létezik ugyanis egy megoldás, amivel többek számára elérhetővé válik a magánorvosi ellátás, ez pedig a szolgáltatásfinanszírozó vagy más néven magánorvosi egészségbiztosítás.

Ennek lényege, hogy egy fix, éves díjért cserébe – a szolgáltatók egyéni megkötései mellett – gyakorlatilag egész évben igénybe vehetjük a magánegészségügyi vizsgálatokat és szűréseket, és mindezért már nem kell külön, az ellátáskor fizetünk. 

Hogy ez pontosan mennyi ráfordítást jelent éves szinten, azt nehéz egzakt módon meghatározni, hiszen ezt számos tényező befolyásolja. Így például az életkor, az egészségügyi állapot, a szerződés típusa (egyéni vagy csoportos), a futamideje (tartamos vagy tartam nélküli), a biztosítási csomag mérete (milyen ellátások vannak benne), valamint a szerződő szokásai (dohányzik-e, fogyaszt-e alkoholt, sportol-e).

Azt ugyanakkor bátran kijelenthetjük, hogy éves szinten biztos, hogy alacsonyabb költséget jelent egy – akár havi 8–35 ezer forinttól elérhető – szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítás, mint minden vizsgálatot egyesével kifizetni egy jelentősebb panasz esetén.

Az ár mellett ráadásul egyéb előnyöket is élvezhet az, aki biztosításon keresztül veszi igénybe a magánorvosi szolgáltatásokat. Két fontos pluszszolgáltatást érdemes megemlíteni.

Az egyik a 24 órás call center, ami – ahogy a nevében is benne van – a nap bármely szakában hívható, orvosi segítség. Vagyis, ha éjjel alhasi fájdalmak törnek ránk, akkor felhívhatjuk ezt a vonalat, ahol – jellemzően rezidens – orvosok segítenek abban, hogy mit érdemes tenni, melyik orvoshoz kellene a panaszainkkal másnap időpontot kérni. 

Az ugyanakkor nagyon fontos, hogy sürgősségi ellátást ebben az esetben sem nyújtanak, vagyis bármekkora a baj, nem fognak házhoz menni. Ilyenkor tehát mentőt kell hívni, hiszen a magánegészségügy nincs felkészülve technikailag sem a sürgősségi ellátásra, életmentő műtétekre.

A 24 órás call center mellett a másik extra szolgáltatás, hogy a biztosító ellátásszervezője minden esetben megszervezi számunkra a szükséges ellátást vagy adott esetben ellátásokat. Vagyis nem nekünk kell egyesével végigböngészni, hogy mely szolgáltatók mely orvosa mikor tudna minket fogadni, mivel a biztosító mindent leszervez számunkra az általunk elmondott panaszok és igények alapján.

Az említett szolgáltatások mellett pedig azt is jó, ha tudjuk, hogy vannak olyan egészségbiztosítási csomagok is, melyek részeként évente egyszer teljes körű szűrővizsgálaton vehetünk részt, további költség nélkül. Tehát így nem kell csak a prevenciós céllal elvégezendő vizsgálatokra minden évben százezreket elkölteni a magánorvosi ellátórendszerben.

A különböző magánorvosi biztosítói csomagokban eltérő mennyiségű és típusú vizsgálatokat vehetünk igénybe. Így például a már említett nőgyógyászati szűrővizsgálatok a legtöbb esetben nem tartoznak a csomagba. Vagyis előfordulhat, hogy magánegészségügyi biztosítás ellenére is egyénileg kell finanszíroznunk az éves nőgyógyászati szűrővizsgálatot. A terhesgondozást és a szülést pedig egyetlen biztosító sem finanszírozza, mivel ezek jellemzően előre tervezhető vizsgálatok, beavatkozások.

Hasonló okok miatt a fogorvosi ellátás sincs benne a biztosítói csomagokban. Hiszen a fogak biztos, hogy ellátást igényelnek a kor előrehaladtával, vagyis valószínűsíthető, hogy egy idő után mindenkinek szüksége van fogorvosi ellátásra is. Ha tehát magánegészségügyben szeretnénk fogorvosi ellátást igénybe venni, ahhoz minden alkalommal a zsebünkbe kell nyúlni, azt biztosítón keresztül nem tudjuk rendezni, igaz vannak olyan konstrukciók, amelyeknek az állapotfelmérés vagy egyszeri éves ellenőrzés – beavatkozás nélkül – a része.

Ezt tehát érdemes szem előtt tartani, ugyanakkor mindezek ellenére is azt mondhatjuk, hogy az éves fix biztosítói díj még így is jelentősen kedvezőbb feltételeket biztosít, mintha minden vizsgálatot, beavatkozást egyénileg vennénk igénybe egy megbetegedés esetén. Különösen úgy, ha a pluszszolgáltatásokat is figyelembe vesszük.

Esettanulmányok – Julcsi „két élete”

Julcsi 38 éves marketingmenedzser. Két gyermek édesanyja, így gyakran kell egyensúlyoznia a munkahelyi elvárások és a családi logisztika között. Férje sokat jár külföldre munkaügyben, így az otthoni feladatok oroszlánrésze a feleségre hárul. Sokat stresszel, hogy mindenhova időben odaérjen, éppen ezért rendszerint előfordul, hogy nincs ideje rendesen enni sem. Sokszor csak útközben gyorsan megeszik egy pizzát, beugrik a egy gyorsétterembe, vagy csak több részletben elmajszol egy péksüteményt.

A stressz, a kevés pihenés és az össze-vissza evés hatására Julcsinak évek óta fáj a hasa, igaz, különböző intenzitással. Mivel a tünetek hullámokban törnek rá, és összességében elviselhetőek, hosszú ideig nem is tulajdonít nekik túl nagy jelentőséget.

Julcsi története itt kettéágazik. Nézzük meg, mi történik akkor, ha az állami ellátásban keresi a megoldást a panaszaira, és mi van akkor, ha a családjával közösen kötött magánegészségbiztosítás terhére megy el szakorvosokhoz.

Julcsi az állami ellátásban

Julcsi egy éjjel nagyon megijedt, mert erős hasi fájdalom tört rá. Úgy érezte, ez más, mint amit korábban tapasztalt. Felhívta az ügyeletet, ahol azt tanácsolták, hogy vegyen be egy kis görcsoldó fájdalomcsillapítót, és másnap keresse fel a háziorvosát. Szerencsére a gyógyszer segített, így legalább aludni tudott.

Másnap, mivel úgy érezte, hogy elmúlt a fájdalom, úgy gondolta, nem is megy el a háziorvoshoz, hiszen amúgy sem férne bele a feszített életmódjába egy hosszadalmas kivizsgálás. Férje, aki éppen külföldön tartózkodott, nagyon aggódott érte, így kérte, hogy mindenképpen menjen el orvoshoz, hogy kiderüljön végre, mi állhat az egyre sűrűsödő és komolyodó hasi panaszok mögött.

Julcsi így végül elment a háziorvosához, ahol 3 órát ült a váróban, mire sorra került. Ott érdemben nem tudtak neki választ adni arra, mi okozhatja a panaszait, mivel további vizsgálatokra volt szükség. Így útjára engedték egy köteg beutalóval és egy jó tanáccsal: csökkentse az életében a stresszt, és változtasson az étkezési szokásain. Julcsi így csalódottan és némi dühvel távozott a rendelőből, hiszen jól tudta, hogy a stresszes életmódja okozza ezt az egészet, ám azt nem látta, mit tudna ellene tenni.

Miután férjével átbeszélték az orvosnál hallottakat, elkezdte felhívni a szakrendeléseket, vagy ahogy régebben hívta, sztk-kat, hogy időpontot kérjen a laborvizsgálatokra, ultrahangra és a belgyógyászatra. Napokig telefonált, mire elérte az illetékeseket és időpontot tudott foglalni, ráadásul a vizsgálatok sorrendjét is össze kellett hangolnia, ami nem kis mértékben növelte benne a feszültséget.

Bár a laborvizsgálatokra már a következő hétre kapott is időpontot, az ultrahangra csak három hónappal későbbre volt a legkorábbi szabad hely, belgyógyászatra pedig csak az elkészült ultrahangfelvétellel mehetett, így az már majdnem négy hónappal később volt esedékes.

Elkeseredettsége és feszültsége újra felerősítette a fájdalmait, így többször kellett a háziorvos által felírt fájdalomcsillapítóhoz nyúlnia.

A laborvizsgálati eredményen nem látszott jelentősebb elváltozás, így az nem vezetett egyértelmű diagnózishoz. Továbbra is kevesebb stresszt és kiegyensúlyozott étkezést javasoltak neki. Végül úgy döntött a férjével együtt, hogy az állami egészségügyi rendszeren belül elfogadják az sztk-ban felajánlott lehetőséget, így fizetős szolgáltatás keretében a három hónap helyett két hét múlva elvégezték az ultrahangvizsgálatot. Az előzetesen kiírt időpontban megjelent a vizsgálaton, ám így is várnia kellett a meleg, levegőtlen váróban.

Julcsi nem kapott tájékoztatást arról, hogy mit látnak az ultrahangon. Így ki kellett várnia a belgyógyászati vizsgálat időpontját. Szerencsére, miután előrébb tudta hozni az ultrahangvizsgálatot, nagy nehezen új időpontot tudott kérni a belgyógyászaton is, így a négy hónap helyett másfél hónapon beül eljutott a szakorvoshoz. Itt megtudta, hogy a hasnyálmirigyével vannak gondok, ettől fájt rendszeresen a hasa. Bár szerencsére még nem gyulladt be akutan, a pontos diagnózis érdekében elküldték gasztroenterológiára és endoszkópos ultrahangvizsgálatra is.

A belgyógyász további gyógyszereket adott Julcsinak, amivel el tudja kerülni a gyulladást. Abban ugyanakkor már nem kapott támogatást, hogy milyen ételeket érdemes kiiktatnia az étrendjéből, hogy ne csak a gyógyszerekkel segítse a gyógyulását.

Mivel a további vizsgálatok újabb hónapokat jelentettek volna, Julcsi és férje pedig nagyon megijedtek, hogy a hasnyálmiriggyel vannak gondjai – hiszen erről tudták, hogy veszélyes és nehezen gyógyítható –, ezért úgy döntöttek, nem várnak tovább az állami rendszerben, hanem vállalva a felmerülő költségeket, megkerestek egy magánorvosi szakrendelőt. Itt két héten belül elvégezték az endoszkópos vizsgálatot és gasztroenterológus szakorvossal is konzultálhatott Julcsi. Mindkét alkalommal kellemes légkör fogadta őt, pontosan hívták be, és végre úgy érezte, van ideje rá az orvosnak, és neki felteheti a kérdéseit, hiszen itt megértik a félelmeit.

Megtudta, hogy valóban a hasnyálmirigye okozta a panaszokat, ami ebben a fázisban még jól kezelhető. Vélhetően valami rosszat ehetett aznap, amikor az erős görcsöket érezte. Miután mindent alaposan átbeszéltek, az orvos elküldte Julcsit dietetikushoz, aki segíthet egy egészséges étrend kialakításában.

A sok stressz és elhúzódó vizsgálatok, a megnövekedett költségek, az aggodalom és a gyerekek napi szintű menedzselésének nehézségei ugyanakkor komoly feszültséget okoztak Julcsi és férje között, ez pedig nem segítette a gyógyulást, és sok időbe telt, mire mindketten megértették a másik nehézségeit, és rendezték a konfliktusaikat.  

Julcsi a magán-egészségbiztosításban

Egy este nagyon erős hasfájás tört Julcsira. Mivel férjével együtt a gyerekekre és magukra is kötöttek családi magán-egészségbiztosítást, így azonnal a 24 órában elérhető call centert hívta, hogy tanácsot kérjen, mit lehet az éjszaka közepén tenni, illetve másnap milyen szakorvoshoz érdemes időpontot kérnie, hogy kivizsgálják a tüneteit.

Miután részletesen elmondta a panaszait, a rezidens orvos megnyugtatta, és elmondta, hogy elsőként mindenképpen érdemes egy gasztroenterológust felkeresnie, aki vélhetően kérni fog ultrahang- és laborvizsgálatokat. Ezek alapján pedig akár további képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet, de ezekről pontos és részletes tájékoztatást majd a szakorvos tud adni. A fájdalom csillapítása érdekében pedig azt javasolta, hogy vegyen be egy görcsoldót, ha viszont egy órán belül ez nem segítene, és nem javul az állapota, akkor mindenképpen hívjon mentőt, mert komolyabb dolog is állhat a fájdalom hátterében, ami nem várhat holnapig.

Julcsi szerencsére jobban lett a gyógyszertől, így nem kellett éjjel a sürgősségire mennie. Másnap felhívta a biztosítót, ahol elmondta, hogy gasztroenterológiára szeretne időpontot kérni, a lehető legrövidebb határidővel. Így két nappal később találtak is neki egy szakorvost, aki elvégezte a szükséges vizsgálatot.

A részletes anamnézis átfogó kérdéseket is tartalmazott az életmódjáról, a lelkiállapotáról, a tüneteiről, ami nagyon megnyugtatta Julcsit, annak ellenére, hogy az orvos által felsorolt lehetséges betegségek azért eléggé megijesztették. A részletes tájékoztatás ugyanis segített Julcsinak megérteni, állapota visszafordítható, és vélhetően még időben kért segítséget. 

A labor- és ultrahangvizsgálatokra a biztosítón keresztül egy héten belül kapott időpontot, a leletekkel pedig visszament a gasztroenterológushoz, ahol kiderült, hogy a hasnyálmirigye enyhe gyulladásban van a stressztől, ez okozza a panaszait. Még időben érkezett, ugyanis az erősebb fájdalom egy belobbanás kezdeti szakaszát jelezte, amit így időben meg tudnak állítani. 

Azért, hogy még pontosabb képet kapjanak a gyulladásról, az orvos elküldte Julcsit egy endoszkópos ultrahangvizsgálatra is, amit a biztosítón keresztül szintén néhány napon belül el is végeztek a klinikán, Julcsi kérésére altatásban.

Az eredmények megerősítették az orvost a diagnózisban, aki így még célzottabb kezelést tudott javasolni Julcsi számára. Ennek részeként azt tanácsolták, hogy keressen fel egy dietetikust is, aki segíthet a megfelelő étrend kialakításában. Szerencsére olyan biztosítást kötöttek, melynek keretében dietetikusi szolgáltatást is igénybe vehetnek, így ezt is intézhették a biztosítón keresztül.

Az étrendváltoztatás mellett pedig Julcsi és férje átbeszélték, hogy hogyan tudnák csökkenteni Julcsi terheit, hogy kevesebb stressz legyen az életében. 

A két út tanulságai

Láthattuk, hogy a két történet nagyon különbözőképpen zajlott, a legszembetűnőbb különbség azonban az időtényező és a felmerülő költségek tekintetében mutatkozik meg. Vizsgáljuk meg ezeket kicsit részletesebben is! 

A diagnózis felállításával eltelt idő

Az állami ellátás során az első és az utolsó vizsgálat között végül két és fél hónap telt el, mielőtt Julcsi magánegészségügyi szolgáltatást is igénybe vett volna. Ám jó, ha emlékszünk rá, hogy ez az idő azért csökkent le négy hónapról kettőre, mert Julcsi fizetett az ultrahangvizsgálatért. Ezt követően pedig további két hét telt el a gasztroenterológiai vizsgálatokkal, majd az első diabetológiai konzultációra újabb egy hét után került csak sor. Ezt követően a kontrollra pedig fél év múlva kellett visszamennie.

A kontrollvizsgálatot nem számítva tehát azt mondhatjuk, hogy majdnem 3 hónapba telt, míg Julcsi megtudta, mi okozza a fájdalmas tüneteket. Ha viszont Julcsi a teljes kórképet az állami egészségügyben állíttatta volna fel, az vélhetően akár 6–9 hónapot is jelenthetett volna.

Ezzel szemben a magánegészségügyi biztosítással Julcsi az első fájdalmas éjszaka után kb. 3 héttel már a diabetológusnál ült, tudta, hogy mi okozza a panaszait, és mindezt pluszköltségek és idegeskedés nélkül, ráadásul a telefonálgatással és az időpont-egyeztetéssel sem kellett bajlódnia.

Költségek

Julcsi az állami egészségügyben tulajdonképpen pluszpénz ellenében jutott csak gyorsabb ellátáshoz. Mindez számszerűen azt jelenti, hogy a TB-n kívül további 7.000 Ft-ot költött az ultrahangvizsgálatra, 25.000 Ft-ot fizetett a gasztroenterológusnál, 70.000 Ft-ot az endoszkópos ultrahangvizsgálatra, majd 18.000 Ft-ot a diabetológus konzultációra és újabb 14.000 Ft-ot a kontrollvizsgálatra. Ez tehát összesen 134.000 Ft, amit Julcsi csak azért fizetett ki, hogy az „ingyenes” állami ellátásnál gyorsabban megtudja, mi okozza a hasi panaszait.

A magán egészségbiztosítással ezzel szemben a vizsgálatokért nem kellett pluszban fizetnie, hiszen minden vizsgálatot fedezett a biztosító éves díja, így nemcsak időt nyert, de a családi költségvetést sem kellett újratervezni, hogy beleférjenek ezek a vizsgálatok. Nem beszélve a magas színvonalú ellátásról, megnyugtató, kellemes környezetről, a segítőkész, figyelmes és pontos szakorvosokról, amelyek mind hozzájárultak a gyors gyógyuláshoz és a stressz csökkenéséhez.

Az egészség az első!

Julcsi története rávilágít arra, hogy mekkora különbségek lehetnek az állami ellátás és a magánorvosi szolgáltatások között, ráadásul jó példa a két történet a magánorvosi egészségbiztosítás előnyeinek bemutatására is. Az egészség nem játék, hiszen Julcsi krónikus hasfájása könnyen átfordulhatott volna egy erőteljes gyulladásba, ami akár komolyabb beavatkozásokat is igényelhetett volna. Ha nem lép át a magánegészségügy fizetős rendszerébe, meggyorsítva ezzel a szakorvosi ellátást, az beláthatatlan következményekkel járt volna.

Ráadásul az sem ritka helyzet, hogy valaki a tompa, elviselhető tünetekkel halogatja az orvoslátogatást, sőt, ha a fájdalomcsillapító ideiglenes segítséget nyújt, az további halogatást eredményezhet, és így tovább…

Érdemes tehát komolyan odafigyelni az egészségünkre, és akár prevenciós céllal szűrővizsgálatokon is részt venni, amivel idejekorán kezelhetjük, ha bármi – esetenként akár még panaszokat sem okozó – elváltozást vagy betegséget találnak az orvosok. Hiszen ahogy láthattuk, Julcsi akár évekkel korábban is megkezdhette volna az életmódváltást, ha egy szűrővizsgálaton kiderül, hogy mi áll a panaszai hátterében.

Ha rendszeresen járunk szűrővizsgálatokra, és a legkisebb panaszt sem bagatellizáljuk el, és egyből orvoshoz fordulunk vele, azzal sokat tehetünk a saját egészségünkért. Ahogy pedig azt már több ízben is leírtuk, a szolgáltatásfinanszírozó egészségbiztosítással mindez könnyen, kényelmesen és egy fix éves díjért cserébe elérhető, ezzel is elősegítve azt, hogy kialakuljon bennünk az egészségtudatosság.

Mielőtt azonban az első biztosítónál megkötnénk egy magánorvosi egészségbiztosítást, jó tudni, hogy számos csomag közül választhatunk, a jó döntést pedig sok tényező együttesen határozza meg. Hiszen, ahogy azt korábban is láthattuk, nem mindegy, hány évesen és milyen időtávra kötünk szerződést, ahogy az sem, hogy milyen ellátásokat szeretnénk a biztosítói csomagban tudni.

A sok variációt ugyanakkor egyesével végigböngészni rendkívül időigényes munka, éppen ezért érdemes független szakértő segítségét kérni, aki a mi céljainkat és élethelyzetünket szem előtt tartva segít kiválasztani számunkra azt a csomagot, amely a legjobban szolgálja céljainkat.